Oszlopok
dór, ión, korinthoszi oszlop (forrás)
Oszlop (hu.wikipedia.org)
Az oszlopokat jellemzően az oszlopfejezet kialakítása szerint szokás osztályozni, ennek megfelelően a következő ismertebb oszloptípusokat tartjuk számon:
- Pálmaoszlop: Ókori egyiptomi oszloptípus, amelynek törzsét kehely alakú, az oszlopnyaknál többsoros szalaggal összefogott, kihajló pálmaleveles oszlopfő koronázza.
- Protodór oszlop: Szintén ókori egyiptomi sziklasírokból ismert oszloptípus, korongszerű lábazaton álló, négyzetes fejlemezzel ellátott, sokszög keresztmetszetű pillér.
- Dór oszlop: Az ókori görög építészet legszigorúbb, legpuritánabb módon kialakított oszlopa, amely lábazat nélkül áll az alapzaton. Törzse erősen sudarasodó, mély kannelúrák tagolják, s az egyszerű fejezetet négyzetes abakusz zárja le.
- Ión oszlop: Az ókori görög építészet legkecsesebb oszlopa, amely már tagozott lábazattal rendelkezik, s legjellegzetesebb eleme a homlokoldalon csigavonalban tekeredő, oldalnézetben párnatagként megjelenő páros voluta.
- Korinthoszi oszlop: A ión stílust követő ókori görög oszloptípus, amelynek oszlopfőjét két egymás feletti sorban akantuszlevelek koszorúja övezi, s ezt az oszloptörzstől asztragalosz választja el.
- Toszkán oszlop vagy római dór oszlop: Az etruszk építészetben megjelent, egyszerű, elnagyolt arányú, vájat nélküli oszlop, amelyből a reneszánsz építészek alkottak önálló oszloprendet.
- Kompozit oszlop: Az ókori Rómában kialakult, a ión és a korinthoszi oszlop tulajdonságait ötvöző oszloptípus, tágabb értelemben bonyolult felépítésű oszlop.
- Francia oszlop: A francia reneszánsz építész, Philibert de l’Orme újítása, a függőleges kannelúrától eltérően vízszintes gyűrűkkel tagolt, eltérő átmérőjű dobokból álló oszlop.
Fogalommeghatározások (arc.sze.hu)
Pillér:
Általában négyszög, vagy derékszögben metsződő síkokkal határolt, viszonylag kis keresztmetszetű, önálló függőleges teherhordó szerkezet.
Oszlop:
Az épületváz függőleges eleme, rendszerint kör vagy sokszög keresztmetszetű.
